Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Üdvözlöm a személyes honlapomon.

IBOS ZOLTÁN

 

 Kép

 

e.mail címem: ibos@t-online.hu

Telefon: +36 20 9445 922

______________________

 

Vollmuth Péter

1945. május 2.   -   2016. október 9.

 

részlet az 2014. április 26-án megjelent

Ramassetter családi krónika” c. könyvemből

 

„2005-ben, a kéknyelű virágzás badacsonyi ünnepségén ismerkedtem meg Badacsonytördemic-Badacsonylábdihegy polgármesterével, Vollmuth Péterrel. Ennyi esztendő elmúltával nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy mindkettőnk számára barátsággá erősödött kapcsolatunk. Egy nyelvet beszélünk, egy érzés hajt mindkettőnket. Nekem sok esztendős lemaradásom volt Vollmuth Péterrel szemben, mégpedig Badacsony hagyományának, történelmének, és a nagy badacsonyi elődök ismeretének területén. Ő Badacsony egyik nagy Őrzője. Ismeri a nagy és kevésbé ismert Badacsonyi elődöket, gyűjti a relikviákat, régi tárgyakat, emlékeket. Számomra ő adott rengeteg írásos anyagot őseimről, melyek a háborús nehéz esztendők alatt elkallódtak, de a gondos „atyai” szeretet ő rá talált, ki óvta, védte azokat.

vp.jpg

Vollmuth Péter amit a fejébe vesz, azt megvalósítja. Nincs az az ellenállás, mely eltántorítja nemes akaratát. Így számos megemlékezés, rendezvény fűződik nevéhez, melyekben részes lehettem, vagy egy kicsit segítője is:

2010 szeptember 11-én, a badacsonyi szüreti napokon, a szokásos Ibos-házi megemlékezést Vollmuth Péter szervezte. Igazi meglepetés volt: a Ramassetter Vincének írt – és polgármester uram által őrzött, fennmaradt – kották mintegy 150 éves távlatból, mondhatnánk „csipkerózsika” álmából életre keltek. Az Ajkai Bródy Imre Zeneiskola tanárai szólaltatták meg a gyönyörű csárdásokat. A Ramassetter-Ibos ház boltíves átjárója ekkor megmutatta csodálatos akusztikáját. Visszarepítettek minket Ramassetterék korába, a Kisfaludy-Szegedy féle szüreti mulatságok hangulatába; a jókedv és derű lett urrá rajtunk.    

p9110522.jpg

A zeneiskola tanárai

p9110525.jpg

Dr. Májer János és Vollmuth Péter

 

2010 december 4-én könyvbemutatót szervez Vollmuth Péter Badacsonytördemicen. A megjelenő könyv Eötvös Károly: „Badacsonyi Anektódafüzér” címet viseli. Ez egy válogatás a Balatoni Utazás Vége című műből, melyek Badacsonyra vonatkoznak. A könyvet szerkesztette és kiadta Kállai Szilárd, a támogató a Vollmuth Péter által létrehozott és vezetett Badacsonytördemic Községért Alapítvány. A könyvbemutató egy csodálatosan megszervezett rendezvény volt, számos jeles megjelenttel. A fő hangsúly Ramassetter Vincén volt, annak munkásságán, a régió borászatának felvirágoztatásáért tett áldásos tevékenységének emlékére. A könyvből olvastak fel részleteket, volt népzenei és néptánc előadás a Szőcsénypusztai Széchenyi Zsigmond Szakközépiskola jóvoltából. A könyvet bemutatta és beszélt róla Szeremley Huba, valamint jómagam mesélhettem el családi történeteimet. 

2012 június 3-án Vollmuth Péter megszervezte Badacsonytördemicen a „Ramassetter Vince és Badacsony” című emléknapot. A meghívottak és az azt elfogadók között ott voltak  a Ramassettert tisztelők szép számmal: Sümeg képviseletében Dr. Kulcsár Ferenc alpolgármester, a fehérkőaljai Ramassetter Vince Borrend, a Pannon Császári és Királyi Borlovagrend, a sümegi Városvédő és Szépítő Egyesület, a Ramassetter általános iskola képviselői, valamint Badacsonyból is szép számmal jelentek meg. Fellépett a Tördemic Néptáncegyüttes, az ajkai zeneiskola tanárai Ramassetter csárdásokat adtak elő, a sümegi általános iskola tanára, Bókkon Gyula elszavalta Egeszegi Ferenc Ramassetterhez írt versét, „a mi Széchenyink” címűt. Beszédet mondott Tóth Tamás a Pannon Császári és Királyi Borlovagrend ceremóniamestere, volt polgármester. Megtiszteltetésként jómagam is – mint Ramassetter utód – mesélhettem a tisztes közönségnek őseimről, Badacsonyról, a borról.

 

Vollmuth Péter áldásos, igen hatékony és teremtő tevékenységei közül meg kell említenem, hogy a rendszerváltás óta, szinte az országban elsőként és egyedülállóként ápolja Herczeg Ferencnek, az írófejedelemnek emlékét. Ennek elsőként egy kicsit részese is lehettem, hiszen 2009 év legelején Péter elmondta, hogy emléktáblát kíván állítani az írófejedelemnek, és megkért, hogy tervezzem meg. Megtiszteltetés és kihívás is volt egyben, hiszen Herczeg Ferenc dédnagyapám, Ibos Nándor barátja volt - családi fényképek tanúskodnak erről -, de nagynéném, Ibos Vilma is nagyon közel állt hozzá. A tábla elkészült és 2009 február 24-én, Herczeg Ferenc halálának 55. évfordulóján került felavatásra… És Vollmuth Péter azóta is szakadatlanul tesz Herczeg Ferenc méltó emlékéért, nyugodtan kijelenthetem, hogy legtöbbet ezen hazában; kiállítást szervezett tárgyaiból, könyvet adott ki, a Lábdi strandot nevezte el róla, de már szobra is van Badacsonylábdihegyen az írófejedelemnek.

            És még mily sok szépet, maradandót tett Vollmuth Péter Badacsonyért? Tán egy anektóda füzér kell majdan ehhez, de egy biztos, hogy az én krónikámba arannyal van beírva a neve.”

 

-------------------------------------------------------------------------------

 

agoston-cimer.jpg

 

 

 

 

 

 

cimer--627x800-.jpg

 

 

 

Kép

 

 

 

Kép Badacsony

 

az Őseinké (Hunoké, Avaroké, Magyaroké..),

 

és az Utódainké, úgy, ahogy azt az Öreg Isten megteremtette.

 

 

 

Emberfiának büntetlenül nincs joga az ősi terület megváltoztatására, mert unokáink unokájának is olyannak kell látnia e számunkra világ legszebb táját, amilyennek nagyapáink nagyapja is láthatta.

 

Badacsonytomaj honlapján az Ibos-ház története:

 

http://www.badacsonytomaj.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=52&Itemid=88

 

 

 

Kép

 

Alföldi Géza

Örök magyar

Mondják: a hitünk olaszoktól kaptuk,
kultúrát a németek adtak,
harcolni a török tanított meg,
énekelni a szlávok...

nem vitázok!

leszek hitetlen, tudatlan,
harcban esetlen, ügyetlen a dalban,
visszaadok mindent, amit mások
magukénak akarnak vitatni belőlem!
nem kell idegen. Valami marad
a végén, ami csak magyar bennem,
amit Ázsiából hoztunk, s
el nem sikkasztották aljas századok,-

ha egyetlen porszem talán,-
de az új világ új hajnalán
felépítem belőle majd
az igazi, az ősmagyart!